KMNYE történet

Szemezgetések az elmúlt tízenegy évből


I. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Programfüzetének előszava (2002)

„A magyar felsőoktatás-politika által működtetett és finanszírozott nyári egyetemi rendszer valódi alternatívát jelentett azon határon túli magyar hallgatók számára, akik az otthoni felsőoktatás-politika megkötései miatt csak az anyaországi képzés keretei között juthattak hozzá a modern magyar nyelvű szakmai képzéshez, tanulmányaikat kiegészítő ismeretekhez.

A magyarországi egyetemi és főiskolai helyszíneken zajló nyári egyetemi képzés ugyanakkor számos – eredendően szervezési és technikai – problémát vetett fel, mely leginkább a bölcsésztudományok szakterületei esetében volt érzékelhető, s ez a mai napig nem nyert kielégítő megoldást. Sőt, 1999 óta, a bölcsésztudományok számos karain nem került megrendezésre az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkársága és a határon túli magyar ernyő-diákszervezetek által bonyolított, más karokon immár megszokott és hagyománnyá vált Nyári Egyetem.

A TMD, a HÖOK és a PKED ennek és az eddigi egyeztetések szellemében, az elmúlt évek negatív tapasztalatainak elkerülése érdekében határozta el az I.Kárpát-medencei Nyári Egyetem megszervezését, melynek haszonélvezői a kárpát-medencei magyar fiatalok. Sőt, ennél tovább merészkedve, reméljük, hogy ezen rendezvény hagyománnyá válik és a nyári képzések egyes karai középtávon kihelyeződnek a határon túli helyszínekre. Mindezt tettük és tennénk a felvidéki Diákhálózat (DH), a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) illetve  a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) segítségével.

A magyar diákok hazatérését és otthoni elhelyezkedését tekintve elsődleges feladatunknak, az új koncepció egyértelműen a határon túli helyszínt tartotta  megfelelőnek, s úgy véljük, hogy „hazai terepen” fel lehet oldani azokat a problémákat – kollégiumi elhelyezés, részvétel ellenőrizhetetlensége, információáramoltatási problémák, stb. – melyek akadályként jelentkeztek a magyarországi helyszínek esetében. A most, Nagyváradon megrendezésre kerülő szakmai-, ifjúsági- és kultúrpolitikai programsorozat ugyanakkor lehetőséget teremt a diákmozgalom fejlesztésére és erősödésére egyaránt.

Jellegükből fakadóan ezek a programok jelentősen hozzájárulhatnak a rendezvény végső céljának eléréséhez, egy igényes és átfogó képzési forma megvalósításához, mely felzárkózási lehetőséget teremt a határon túli fiatalság számára, s mindezt oly módon, hogy számukra eddig ismeretlen összefüggéseket és ismereteket tár fel egy szélesebb eszmetörténeti, kultúrtörténeti aspektusba helyezve.

Ezek értelmében, a „szabad diákélet”, a „szakmaiság” és „hovatartozásunk” eszmeiségeinek a jegyében, szeretettel üdvözöljük az I. Kárpát-medencei Nyári Egyetem minden kedves résztvevőjét, előadóját és meghívottját!

Reméljük, jövőre ugyanitt, ugyanekkor -de még többen-  ismét találkozunk!

A szervezők”

 

 

Ft. Tőkés László püspök, az I. KMNYE fővédnökének köszöntője (2002)

Köszöntő

1989 nyarán rendhagyó kezdeményezés indult Debrecenből. A soproniakkal összefogva, egy lelkes és öntudatos, fiatal polgári csoport megszervezte a Páneurópai Pikniket, mely a Magyarországon tartózkodó kelet-német menekültek számára megnyitotta a szabadulás útját.

A Páneurópai Piknik ’89 elnevezésű vándorkiállítás, melyet ennek az évnek a folyamán immár a debreceniek és a budapestiek is megtekinthettek, a korabeli események felidézése rendjén a temesvári felkelésről is megemlékezik. A kelet- és közép-európai változások összefüggésében –íme- eképpen nyer szerepet és fontosságot a magyar határok két oldalán elhelyezkedő Debrecen és Sopron, valamint a határon túli Temesvár. Az alulról jövő, polgári-egyházi kezdeményezés és kiállás – mondhatni – világtörténelmet csinált.

A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók nyári egyetemi rendszerének fokozatos kialakulása láttán ez az analóg Kárpát-medencei összefüggés jutott eszembe. Eszembe jutott annál is inkább, mivel meggyőződésem szerint a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás sorsa nagy mértékben éppen magas szinten képzett egyetemi ifjúságunkon múlik. Tudásközpontú világunkban az átalakulásért folytatott békés küzdelem élharcosai ők, közös jövendőnk formálói.

A kőszegi Fesztivál a határon az évek folyamán jelenséggé nőtte ki magát. A fennállásának immár tizedik évét betöltött debreceni Ady Akadémia a Kárpát-medence –fiatal- magyar értelmiségének ezreit tanítja a közös- és együtt-gondolkozásra. De –szélesebb értelemben- a bálványosi-tusnádfürdői nyári szabadegyetem és diáktábor is ebbe a sorba illeszkedik. És a felsorolásnak még korántsem értünk a végére…

Az I.Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon való megrendezésével az erdélyi és anyaországi szervezők (TMD, PKED és HÖOK) a nyári egyetemi rendszer határokat átívelő kiszélesítésére vállalkoznak. A szakmai képzés mellett ifjúság- és művelődéspolitikai szerepet is vállalnak, és példás tudatossággal törekednek az egyetemi és főiskolai diákmozgalom erősítésére és fejlesztésére. Nemes törekvésük mind európai-regionális, mind nemzetpolitikai szempontból figyelemre méltó.

Isten áldása legyen szolgálatukon.

Isten hozta Nagyváradon a Nyári Egyetem egész Kárpát-medencéből egybesereglett résztvevőit!

Tőkés László, püspök, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, a Nyári Egyetem  fővédnöke

 

 

Dr. Kovács Béla, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorának köszöntője (2002)

Kedves Vendégeink!

A Partiumi Keresztény Egyetem vezetőségének és tanári karának a nevében nagyon nagy szeretettel köszöntöm az első ízben megrendezésre kerülő Kárpát-medencei Nyári Egyetem minden kedves szervezőjét, résztvevőjét és előadóját! Gratulálok a gondolat kipattantóinak és kivitelezőinek, s egyben köszönetemet és elismerésemet fejezem ki irántuk. Örömömre szolgál, hogy ezen úttörő jellegű rendezvény házigazdái lehetünk, hisz a PKE, mint zsenge felsőoktatási intézmény nyitott az újra, követi, figyeli és érzékeli a korszellem kívánta változásokat, de hű nemzetéhez és Istenéhez..

Egyetemünk, a Nagyváradon működő Partiumi Keresztyén Egyetem, az 1959 óta beszüntetett hazai magyar felsőoktatás első újraalakult önálló intézménye, mely a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskola jogutódjaként 2000-ben jött létre. Egyetemünk a folyamatos megújulás, a változások által felmerülő igényekhez való alkalmazkodás szellemiségében született és ezt a szellemiséget vallja magáénak. Ugyanakkor a tudományok iránti elkötelezettséggel és Krisztus-centrikussággal küldetésként és célként fogalmaztuk meg a keresztény értékek ápolását, a keresztény erkölcs szellemében történő oktatást és nevelést. Ezen értékek messzemenő figyelembe vételével kívánjuk biztosítani nemzeti közösségünk fiataljainak magas szintű szakmai képzettségét, a nemzetközileg is versenyképes szakemberekkel való utánpótlást, az anyanyelvű oktatás nemcsak nosztalgikus, de örökérvényű szükségszerűségét.

Manapság egyre több szó esik az ilyen-olyan regionalizálódásról, a közös Európa megteremtésének különböző változatairól. Sokan a globalizáció hívei, de tán még többen eszmélnek rá, hogy a közös otthonteremtés nem feltételezheti a saját egyéniségünk, kultúránk, hagyományaink, szokásaink, anyanyelvünk feladását. A határok légiesítése, az emberek iránti jóindulat és a világ dolgaival szembeni megértés nem azonos az internacionalista szólamok által hangzatosan hirdetett olvasztókemence egyszínűsítésével, mely természetesen sablon-embert és séma-gondolkozást feltételez.

Egységes anyanyelvünk az, ami országhatárok szabdalta nemzettestünket módfelett összeköti. Közös a múltunk és jövőképünk. Több mint ezer éve ezen a tájon a keresztény szellemiségünkön túl az anyanyelv volt az, ami megtartott, összekötött és egyben Európához csatolt. Ezer év tapasztalata mondatja, hogy európai nemzet vagyunk, s nemzeti jellegünk csodálatosan színezi az egészségesen ötvöződő Európa egységét és sokszínűségét. A költő szavaival vallom, hogy a legnagyobb tét itt, e földi létben, embernek lenni mindig, minden körülményben. Kívánom, hogy a találkozások, a szövődő barátságok, az elhangzó előadások, a tanulságos hozzászólások, az építő jellegű viták  mindezen gondolatok szellemében történjenek és ezeket szolgálják, s ezen útravalóval induljatok majd haza, nem feledvén a helyet és szellemiséget, mely elválaszt és mégis összeköt.

Ezen gondolatok szellemében mondok minden kedves megjelentnek őszintén meleg Isten hozta Egyetemünkön és városunkban!-t, valamint kívánom, hogy a fiatalos lendület, a tudásszomj és az igazságérzés ilyen nyári szabadidős időtöltéskor is lelki épülést, szellemi erősödést és hitünk mélyülését eredményezze. Kérem, építőn vegyék ki részüket a feltüntetett egy hetes program különböző rendezvényein és előadásain. Kívánom, hogy érezzék jól magukat egyetemünkön és általában Nagyváradon, s szakmai élményekkel, új emberi kapcsolatokkal gazdagodva, a szép emlékek varázsával emlékezzenek a most és itt eltöltött napokra, s ne csak gondoljanak, de jöjjenek is vissza hozzánk!

Prof. dr. Kovács Béla, PKE rektora

 


Mádl Ferenc köztársasági elnök, a IV. KMNYE fővédnökének köszöntőjéből  -részlet- (2005)

Köszöntő

„Köszönöm szíves meghívásukat a Kárpát-medencei Nyári Egyetem idei programjára … magam is igen fontosnak tartom a Kárpát-medencei magyarság kapcsolatainak fejlesztését. Különösen is fontos ez, ha az ifjúságról van szó. A Kárpát-medencei Nyári Egyetem jó alkalmat teremt arra, hogy a régió különböző országaiból érkező magyar fiatalok megismerkedjenek, kicseréljék gondolataikat, tapasztalataikat, és újabb élményekkel, szakmai ismeretekkel, baráti kapcsolatokkal gazdagodva térjenek haza. Így, a korszerű tudás elsajátítása mellett, egyfajta láthatatlan háló formálódhat, amely segít erősíteni az összetartozás érzését, és fokozza a magyar nemzeti közösség megtartóerejét.

Ez úton kívánok a 4. Kárpát-medencei Nyári Egyetem szervezőinek és valamennyi résztvevőjének jó munkát, kellemes és hasznos időtöltést.”

Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági elnöke

 


A 4. KMNYE egyik budapesti előadójának cikke az első Nyári Egyetemi “tábori lapban”, a KÁEMNYE Pressz-ben (2005)

“A nyári egyetem egy budapesti szemüvegén keresztül

Kisebb csoda, hogy az évről évre felmerülő nehézségek ellenére sem ment el a szervezők kedve és immár zsinórban negyedik alkalommal sikerült tető alá hozniuk a Kárpát-medencei Nyári Egyetemet. Jó látni, hogy az ambiciózus szervező egyetemisták lelkesedését a problémák, kihívások csak növelik, ahelyett, hogy csökkentenék. Nem véletlen tehát, hogy az idei nyári egyetemen az eddigieknél is többen vettek részt Erdélyből, Felvidékről és Magyarországról egyaránt, a hangulat pedig talán még az előző évekénél is jobb volt. A nyári egyetemnek évről évre több visszajáró résztvevője, előadója van, egyre jobban ismerjük egymást, ami nemcsak a viszontlátás öröme miatt fontos, hanem azért is, mert egyre inkább egy működőképes, határokon átívelő kapcsolatrendszer kezd kialakulni.A program rendkívül tartalmas, sokszínű, de egyben kicsit fárasztó is volt, nem utolsó sorban a rendszerint 5-ig, 6-ig tartó bulik miatt. Nekünk, magyarországi egyetemeken szocializálódottaknak éppen ezért furcsa volt látni, hogy az itteni fiatalok a reggelig tartó partizás után is igen nagy százalékban vettek részt a „hajnali  10-kor” kezdődő szekciós előadásokon. Az erdélyi fiatalok sok mindenben hasonlítanak a budapestiekhez, hiszen ugyanúgy szeretnek mulatni, iszogatni, táncolni, mint az anyaországiak, fontos különbség azonban, hogy míg sajnos az utóbbiak többsége ezt öncélúan teszi, az itteniek sokkal mélyebb érzésű, szorgalmasabb, összetettebb személyiségek és nem a bulizást tekintik az élet értelmének. A kisebbségi lét olyan tartást ad az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai fiataloknak, amelyre méltán büszkék lehetnek.

Mi, budapestiekn a Kárpát-medencei Nyári Egyetemen ismét  nagyon jól éreztük magunkat, az itteni élményekből, beszélgetésekből, hangulatból hosszú ideig töltekezhetünk.”

Thaisz Miklós, meghívott (Budapest)

 

 

A 4. KMNYE  főszervezőjének vezércikke a “tábori lap” (KÁEMNYE Pressz)  zárószámában (2005)

Én láttam…, hogy ezen a rendezvényen is együtt játszottak, tanultak, buliztak sokan.

Én láttam…, hogy az elmúlt héten sokan szereztek távoli városokból, távoli régiókból ismerőst.

Én láttam…, hogy ezen a héten sok barátság és egy-két szerelem született, – (gyerekek még egyelőre nem) :-) .

És én láttam, hogy jó volt a hangulat, mindenki ropta a táncot, még az is, aki máskor nem szokta.

Reggel mindenki a szakosztályüléseken koptatta a fenekét. Délután mindenki a fórumokon, a filmvetítéseken kíváncsiskodott. Este mindenki a humoresten, a koncerten és a színházi előadáson ült. Aztán senki sem ment el az éjszakai bulikra, mert kora reggel kellett kelni, hogy nyolckor reggelizni, tízkor előadásra lehessen menni. Csak úgy pangott esténként az egyetem belsőudvara.  Ugye így történt? Vagy nem?

Az igazságot és a véleményeket megtalálhatjátok a Nyári Egyetem első, és reméljük, nem utolsó tábori lapjából. Az élményekről a résztvevők „vallanak”.

Szabó Attila, főszervező (PKED)

 

 

Sólyom László köztársasági elnök üzenete a 6. Kárpát-medencei Nyári Egyetem megnyitó ünnepségére

Példaadó az az egész Kárpát-medencét felölelő együttműködés az ifjúsági- és diákszervezetek között, amely a nyári egyetemet életre hívta és élteti. A szervezők és a diákok tudják és átérzik, hogy a nemzet fennmaradásában létfontosságú az oktatás és a kultúra. A magyar kultúra öntudatunk és közösségünk alapja. A magyar iskola pedig identitást adó tudásunk, közösségi önértelmezésünk és összetartozásnak egyik legfontosabb, életre szólóan meghatározó színhelye és műhelye. Ezért alapvető, hogy legyen magyar nyelvű oktatás az óvodától az egyetemig minden környező országban, ahol a magyar nemzet részei élnek, úgy, hogy biztosítsák emellett az adott ország hivatalos nyelvének és legalább az egyik hivatalos EU nyelvnek megtanulását is.

A rendszerváltás óta a határon túl is hol újjáalakult, hol megalakult a magyar nyelvű felsőoktatás. Nemcsak bizonyos szakok magyar nyelven történő elvégzésére van lehetőség, hanem magyar nyelvű egyetem vagy főiskola működik Komáromban, Beregszászon, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és több más erdélyi városban, s ma már Szabadkán is. Az autonóm magyar felsőoktatási intézmények a kulturális autonómia hordozói. Miközben arra kell törekedni, hogy az anyaország határain túli felsőfokú oktatásban résztvevő magyar diákok száma elérje az ottani magyar népesség arányát, nem lehet háttérbe szorítani a minőség kérdését sem. S bár a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar fiatalok száma önmagában is nagy érték, célszerű olyan szakokat kiépíteni, amelyek a magyar közösség szempontjából a legjobban hasznosítható tudást nyújtják.

A magyar egyetemekkel és főiskolákkal szemben is felelősséget visel az anyaország. Ennek nemcsak az intézmények támogatásában, hanem közös kutatásokban, közös fejlesztésekben, igény szerint az oktatói utánpótlás képzésében kellene megmutatkoznia. Az utóbbiak jó része már az itthoni egyetemek hatáskörébe tartozik. Ám azt kellene elérni, hogy a magyar felsőoktatás és kutatás egészét a Kárpát-medencében működő összes magyar intézményre tekintettel tervezzék és fejlesszék. A nemzetstratégia ezt a szemléletet egyaránt megkövetelné a kultúrában és a gazdaságban.

Júniusban Budapesten adtam át a 16. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjait, ahol az 53 pályázatból 17 a szomszédos államokban élő magyar diákok munkája volt. Például a zentai magyar gimnázium egymaga több pályázattal is sikeresen szerepelt. A határon túli magyar iskolák sikere újabb bizonyíték arra, hogy szükséges és hasznos minden fillér, amelyet a határon kívüli nemzetrészek anyanyelvi iskoláztatására fordítunk. Ezt a hozzájárulást leállítani, vagy akár csak csökkenteni súlyos kárt okoz az egész nemzetnek.

Mindehhez szorosan kapcsolódik az autonómia kérdése. Ismételten elmondom, hogy a kulturális autonómia az elvárható minimum, de ahol a lakosság elhelyezkedése lehetővé teszi, ott, ha igénylik, a területi autonómia is megvalósítható. A kulturális autonómia tartalmazza a felsőoktatási intézmények autonómiáját, önállóságát is, ahogy erre van példa Komáromban és Beregszászon. Miért kellene a magyar nyelvű felsőoltatást az államnyelven működő intézményekbe kényszeríteni? Az autonóm módon integrálódó közösségekhez hasonlóan, az autonómiával bíró felsőoktatási intézmények szabad, és természetes együttműködése az, mely tartós, egymás értékeinek tiszteletben tartásán alapuló viszonyokat teremthet az egyetemek között is.

A nyári egyetemek hagyományosan összekötik a nyaralást, a színes kulturális és szórakoztató programokat a tanulással. Legnagyobb hasznuk azonban, hogy közös élményekben összekapcsolják a más-más országból érkező hallgatókat, s erősítik azokat a láthatatlan, de eltéphetetlen szálakat, amelyek összetartják nemzetünket.

Sólyom László, Magyarország Köztársasági elnöke